„először is azt tanította, hogy a lélek hallhatatlan és hogy átalakul az élő dolgok más fajaivá; továbbá, hogy ami létrejön, az újra megszületik határozott ciklikus folyamatban, lévén, hogy semmi sem tökéletesen új; végül, hogy minden dolgot, ami élőként jön a világra, rokonunkét kell kezelni.” – írta Pithagorasz tanításairól Dikaiarkhosz. Egy átlag középiskolásnak, aki Pithagorasz tételeivel bajlódik, talán furcsának tűnhet, hogy érdekes lehet egy matematikusról olvasni. Pedig ha jobban utána nézünk, rendkívül izgalmas dolgokat fedezhetünk fel.
Például, tudtad, hogy Pithagorasz nem csak az embereknek, de a birkáknak és a kutyáknak is gyakran filozofált, és magyarázott? Ugyanis hite szerint az ember akár állat formájában is újjászülethetett. Persze most azt gondolod, ez nem nagy dolog, hiszen a te matek tanárod is ezt teszi minden nap.
De ez még nem minden. Több korai beszámoló szerint, Pithagorasz nem csupán hitt a lélekvándorlásban, egyenesen azt állította, vissza tud emlékezni előző négy életére. Amikor is ő volt Hermész isten fia, Aithalidész, majd a Trójánál harcoló Euphorbosz, akit Menelaosz sebesített meg, később Hermotimosz, s végül Pürrhosz, egy Délosz szigeti szegény búvár. Sőt, azt állította, hogy többször is leszállt az Alvilágba, és ott találkozott Homérosszal és egyéb neves költőkkel, akik egyébként egy fára kötözve lógtak büntetésül, mert az isteneket tiszteletlenül, prózai módon ábrázolták. Hm. De lépjünk is tovább.
Pithagorasz számos önmegtartóztatási szabályt írt elő követőinek. Ezek közül az egyik, a lóbabtól való tartózkodás követelménye. Számos különféle magyarázat született már erre az ókorban. Magyarázták illemszabályként (a szeméremtestre hasonlít) vagy a lélekvándorlással kapcsolatos vallási előírásként (mivel Hádész kapuihoz hasonlít), illetőleg a demokratikus politikában való részvétel elleni arisztokrata szemléletű intésként (mivel a népszavazások eszközeiként babszemeket is használtak). De talán Ciceró adta erre a legjózanabb megoldást, pirulva rámutatott a növény szélkeltő hatására. Mások a bab említését félreértésnek tekintik, vannak, akik szerint a filozófus valójában gond nélkül megette, sőt imádta a babot, közülük Jonathan Barnes azt vetette fel, hogy Pithagorasz a babot a here szinonimájának tekintette, így szó sincs a babevés tiltásáról, inkább a szexuális élettől (vagy annak egyes formáitól) való tartózkodásra felhívásról. (Ami nem lehetetlen, mind tisztában vagyunk az ókori görögök legendás hedonizmusával.) De talán csak kitalálta, vagy játék volt az egész. Ki tudja. Hiszen mit is akarna mást úgy igazán egy filozófus, mint elgondolkoztatni?
