Hogy Pithagoraszt mekkora tisztelet övezte, azt egy római szófordulat – „ipse dixit” („Ő maga mondta!”) – illusztrálhatná talán a legjobban: a rómaiak szerint e fordulat görög megfelelőjét a pithagoreusok használták, ha a Mester valamilyen kijelentésének megfellebbezhetetlen igazságát akarták hangsúlyozni.
Életét és halálát számos legenda övezi. Arisztotelész szerint Pithagorasz képes volt ugyanannak a napnak ugyanabban az órájában több helyen is tartózkodni: „sok ember látta őt egyidejűleg Metapontionban és Krotónban is. Olümpiában a játékok idején fölállt a színházban és megmutatta, hogy az egyik lába aranyból van. ” Halálának állítólagos körülményeit pedig Diogenész Laertiosz jegyezte fel:„Püthagorasz a következőképp fejezte be életét: barátainak körében ült Milón házában. Akkor valaki azok közül, akiket nem engedtek a színe elé, bosszúból felgyújtotta a házat. Egyesek azt mondják, maguk a krotóniak tették ezt, akik mentesek akartak maradni a türannosztól. Püthagoraszt rajtakapták, amint menekült. Egy babbal teli mezőre ért; itt megállt és azt mondta, jobb kézre kerülni, mint eltaposni, jobb elveszni, mint beszélni. És így megölték üldözői”
Ugyancsak Diogenész jegyezte fel Hermipposz következő beszámolóját: Pithagorasz egy földalatti házat készítetett magának, majd meghagyta édesanyjának, hogy amíg ő odalenn tartózkodik, jegyezze fel az eseményeket, amik a világban történnek, majd juttassa le hozzá. Az idő elteltével, mikor ismét megjelent, azt mondta, nem akárhonnan, az alvilágból jött. Miután felolvasta az eseményeket, amiket az anyja titokban leírt neki, az emberek annyira meghatódtak, hogy sírva fakadtak és asszonyaikat is átadták neki. Hermipposz szerint ezeket az asszonyokat pithagóreus nőknek hívták.
Talán úgy tűnhet, Pithagorasz éleléről is izgalmasabb olvasni, mint megoldani feladatait, de talán csak hozzáállás kérdése. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése